Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe


Kép

Simon Ágnes versei

 

versek, alliteracio, Simon_Ágnes, versei,


 

Áldás, vagy átok?


Áldom, és átkozom
"költői vénám"
és vérátömlesztésért
könyörgök némán
menthetetlenül,
míg lényegem rímtelen
rigmusokba szenderül

Ki, vagy Mi
tette ezt énvelem?
Néhány kóborló
őssejtnyi gén-elem?
Apám? Kinek halála
után is írt
anyám verseket?

(nem voltam én, csak
Szenvedő -
Olvasni
Szerető kisgyerek)

Már nem emlékszem
mikor viszkettek föl
először golyóstollaim
hogy szándékosan vakarjam
egy kék füzetbe égővörös
bárányhimlős gondolataim

A Tudás! Nagy kincs!
De jobb ha nem tudom
mit hoz vagy mit
visz el tőlem
tegnapban megnyílt
holnapom -

 

___toll.jpg

  

Énekem - énnekem


értéket találunk 
ha önmagunkba látunk 
lelkünk selymesen vetett ágyában 
béke-puha gyöngykagylóban hálunk 
külső borzadály meg ne zavarja 
fröccsenő sikoly fel ne kavarja álmunk 
ne sírj, nevess, rajta-rajta 
szárnyaló életem énekem hajtja 
lángolok, megégek, de nem fáj, hagyom - 
rajta-rajta, zengd velem diadal-dalom!

 

Kép


 

Ellentétek vonzásában


Só és cukor. Tűz és víz.
Torkomat folytogató könnyes íz.
Mi ez a hajnali vízió?
Valami ambivalens kvíz?
Mért feszít fájó furcsa érzés?
(mert a "nekem nyóc"
soha nem lesz tíz?)

Mért nem vibrál bennem
racionális értelem?
Mért győz le mindig
a túlcsorduló érzelem?
Érzékenységemet hova rejtsem
hogy ne kerekded, hanem kocka
legyen minden sejtem?
S mit tegyek, ha lényemnek ez
fizikailag idegen lételem?

Alattomosan fészkel belém
Egy szürke szárnyú félelem
Hessegetem, sírva hívom
tudatom madárijesztőjét
Széttárt csontkarján
elfojtott gondolataim lógnak
szakadt rongyként
Szélcsendben vihart
kavar a Semmi
Nem akarok szomorú
néma bábu lenni...

Lennék inkább vidám erdő
fenn az éltes hegyen,
Vagy erdő fölött csacska felhő
széltelen, szertelen
Vagy vagyok tán
én magam a hegy?
Kinek zöld lombokba borul
békés álma
de jajj, gyomrában émelyeg
a megolvadt magma
A kitörni készülő tartalom
s robbanásra kész a féktelen
törvényszerű hatalom!

A Természet, ha pusztít is, ám
tisztít, megkönnyebbít
küzdeni ellene nem lehet
S az ülepedő hamu alatt
nem látom a lényeget
Ujjaim közt lágyan hulló
halott pernye lepereg
Reménykedő tenyeremmel
cirógatok köveket

Ó, hová lett a szép
bölcs hegynek
nyugodalmas bája?
Felvajúdott könnyeiből
mért lett kihűlt láva?
Forrong bennem, szorít
minden ki nem mondott szó...
Keserű és émelyítő
mint kávéban a só...

Mondd mi ez a megfoghatatlan
erő benned amitől melletted
néha porszemnek érzem magam?
Vagy más dimenziókra van
programozva agyam?
Mért vergődöm csukott szájjal,
csatát mért nem vívok?
Fúló hangom mért nem zengő,
ha visszajelzést hívok?

Tudom, hogy tanulnom
kell még téged
Tudom, hogy hiányod
elemészt, megéget
Tudom, hogy sóhajomat
álmodban is érzed -
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad
mondd ki bátran!
-és sosem látod könnyem-

 

Kép
 


Szenvedélyek rabságában


Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,
Mióta megszülettem,
Szenvedélyek rabja vagyok
Kezdődött azzal, hogy lemondtak
Rólam szülészek, orvosok
Ám két kilómmal kiabáltam:
Én akkor is élni akarok!

Első szenvedélyem...-nosza hát
Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték
Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.
Később szülőértekezleteken megríkatták
Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:
Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat

A beskatulyázást soha nem tűrtem
A konvenciókat szenvedélyesen utáltam
Mégis fémjelezték mindenütt a nevem
Mert az életet látványosan imádtam
És mert betörni nem is akartak (az
oviban sem angyalka volt a jelem),
Bájos-vadóc csínytevéseimen
Inkább együtt nevettek velem

Lám, másik szenvedélyem a nevetés,
A bút, bajt gondot feledés, ha kelek
Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot
Javíthatatlan örök optimista vagyok
Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem
Hogy viszontszeressenek, szomjazom
Hogy dédelgessék pátyolgassák nem
Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet

Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök
Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot
Nem bánom, nem siratom a múltamat
-néha elégett hamu-holt álmokat török-
Százévesen is örök gyerek maradok
Egy rakoncátlan "makrancoskata"
Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala

Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene
Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt
Már nem adok, irány a barátok törzshelye
Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn
Hát aszondom ott egye meg a fene-
Az vessen rám első követ, ki ily módon
Még sosem vétkezett...-Hukk! Bocsika ha
Imitt-amott hiányzik egy ékezet-

És most ürítse az rám, egészségemre
Gyümölcslével, tejjel teli poharát
Aki -míg ezeket elolvasta- nem
Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát

 

Kép

 


Fényváró sorok


Az agyam mint egy sötétkamra
Mintha ott bent már senki sem lakna
Ha kopognak nem nyitok ajtót
Átkozom és bénán tűröm ezt
A megsemmisítő depressziót

De lám kisütött a nap
Talán lesz még újfényű holnap
Távoli üzeneted még mindig várom
Ne maradj a szívemnek
Beteljesületlen álom!

 

Kép

  

-töredék-


már látom az alagút végét
már elérem az ég bársonyos kékjét
már hiszem a boldogság létét
és őrzöm az álmaink fényét

 

Kép

 

 

ön be le tekintés


az én fejemen is
loccsan vaj
vagy belső jaj
szó olvasztja
fülemet?
tüdőmben
bennrekedt
repedt rím
lehelet finoman
kopogok ritmusokat
török lassan
zúzok 'lábakat
álmokat kergetek
ébredő szavakkal
csorbulok ihletet
vétek el ütemet

Hozzám
Szólok ha már
nem lehet
lehetőségem többé
tollam váljon
köddé foszló
papírokon hamvadok
tanulni akarok
mit nem tudok
még maradok


 

Kép

 


Színes igazolványképek


Elnézem magamat
(szebb már nem leszek )
Fürkészem agyamat
Negyvenkét évemet
Arcomon nem látni sebeket
De nem boldog csillogás
Töri meg szememet
Nem tetszem magamnak
-de ez vagyok én-
Nem jövök rá soha
Ki is ez a lény

Tanultam pedagógiát
Tanultam pszichológiát
(apura sokszor gondolok odaát
Ő nem tanulta mi a depresszió…
talán, én, nem leszek
negyvenhatévesen haló)


Pillanatfelvétel
-bérletbe való-
Ma készült nem tudom,
Lesz-e másra is jó…
Négy darabot hívtak belőle
Hogyan is osztozzak felőle?
Kettő két lányomé
(s van egy hivatalos)
A negyedik a tiéd,
Anyukám, aranyos!

 

(Eger, 2006)

Kép



Vox Humana


Legszebb hangszer az emberi hang
Halk szívdobbanás hozzá a lant
Hatoljon lelkedig minden suta sorom
Csendüljön füledbe csacska kicsi dalom

 

 

 

Élet-vonat

Jegyünket nem váltottuk meg, 
ajándékba kaptuk, 
egy lehetőség-ablakon át 
kezünkbe tette valaki, 
s mi elfogadtuk. 

Nem kérdeztük hány fényévre szól, 
csak elindultunk, 
bizakodva, ártatlanul, 
Rácsodálva vonatunkra 
mely elénk tornyosult 
Hatalmas mozdonyában 
láthatatlan masiniszta 
döntött és indított 
Rándult a vonat, sípolt, kattant, 
Felültünk rá, nincs leszállás - 
Isten tudja, hol talál ránk 
az első, és hol, 
az utolsó állomás. 

Ritmikus robogások között 
láttunk ezernyi megállót 
kicsit, nagyot, kopott várót 
fényes peront, 
pompás pályaudvarokat, 
Újonnan-új utasokat, 
jöttek, mentek, velünk voltak, 
arrébb álltak, elpártoltak, 
szerettek vagy meggyűlöltek, 
Mégis, mégis valameddig 
együtt voltunk, egy vonaton 
Osztozkodtunk útvonalon, 
szerelmeken, bánatokon 

Nem volt monoton a lárma 
Megtanultunk mindent és 
gomolygó emlékeket hagytunk hátra 
Sokszor egy-egy Ismeretlen 
lett utunknak hű barátja... 
S ha egy csöndes állomáson 
halkan eltűnt mint egy álom, az 
elrebbenő pillanatok miket együtt 
éltünk végig, soha el nem feledhetők. 

Vonatunk könyörtelen, nincs vele a 
végtelen, szállít, röptet tova, nem vár 
arra, ki vissza pont nem erre száll 
- Kihalt a táj - 
De annyira fáj, 
ha valaki elmegy, még ha 
oly szépen is int nekünk vissza 
Homlokunkat az ablakra szorítva 
sokáig nézzük... 
lelkünkben örökre ott marad a nyoma - 
S bár zokogva megyünk tova 
(a hosszú út néha mostoha) 
ám vigasztal a gondolat, 
ha másik vonaton is, de 
egyszer együtt érünk ODA. 

S a nagy közös végállomáson 
- hol nincs már nyüzsgés - 
elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk 
Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket 
arcukon jóság-fény sugárzik 
- nem voltunk potyautasok! - 
Megérkeztünk. 
Többet már nem fáradunk. 
Ennyi. 
Ennyi volt a közös utunk. 

Régi-elmúlt útitársak 
fénylelkével találkozunk 
Jó lesz majd így - 
földöntúli ölelésben 
mindannyian felolvadunk. 

 

(Eger, 1999.)
 

sinek-vonat.png




Látatlanul


Sütögetem pecsenyémet
Közben elképzellek téged
Gondol-e rám valaha is
Mélyen rejtett éned?

Rántott csirke illatával
Borul gőzbe homlokom
Van-e aki vacsorával
Várjon bármily honlapon?

Ki lehetsz, te kedves Költő?
Süt-e téged bús magány?
Elkészült, hát muszáj ennem-
(halálommal vacsorám)




Ágnes napomra


"...azért vannak a jóbarátok..."
Szólt a rádióban,
s én elsírtam magam
Boldogtalan-boldogságom
szétzilálja agyam
Magam-választotta
szerelem-börtön édes
rácsaiba kapaszkodok
Nem tudom, otthon vagyok-e,
amikor itthon vagyok -

Nem élem vadonat-életem
oly mértéktelen messze
-csak párszáz kilométer-,
De nincs az a barométer
mely jelezné lelkem viharait
amit ki se tudok mondani
("Csak most, csak itt")

Tavaly ilyenkor
legkedvesebb barátaim
bontották a bébé-pezsgőt
(nézd el nekem Marsigabi
hogy név szerint említelek
a többiekre is gondolva)
,
Táncoltunk, nevettünk és
nem mostunk poharat.
Élveztük, milyen is lehet egy
őrült, tékozló áginap.
Nem sejtettük -nem gondoltuk-
(csak buliztunk nagyon),
hogy idén már csak emlékkép
lesz a múlt évi névnapom.

Önnön-sóhajom az éterben száll
tova (nem is tudom ó én ostoba,
mit vesztem meg "jódógomba"
mint az a bizonyos kutya)
,
Mert szívem szakad értük, kiket
-ANYUKÁM, ÉVIKE, KRISZTIKÉM-
szeretve hagytam oda



(2006. január 21.)

 

Kép



Szupervízió
(egy munkahelyi 'lelki-tanfolyam" margójára)


"szupervízió"
izgalmas volt ez a szó
ismeretlen fogalom
bármi lészen -úgy gondoltam-
magam könnyen nem adom

s jött az első alkalom
tetszett nem is tagadom
ismerkedés ízelítő
jó hangulat bevezető
beszélgetés bátorítás
belevaló gondolatok
frappáns nyílt nyilatkozatok
de jó vagyok miket tudok
nehogy már megegyetek
vagyok olyan fenegyerek

ez a lényeg? ez kell ide?
segítenek -olcsó lőre
vagy tán tokaji aszú?-
ötcsillagos boros ború
minőségi ki vagyok én?
s ha nem tudom
előbb-utóbb megfoghatom?
mire kapok választ? ha
magam sem ismerem
ki mondja meg nekem
jó vagyok vagy ásnivaló
gyarló ember ki sose jó
netán görbe tükörben
fogom magam látni?
ezt ne tudja meg bárki!

mi ez az egész?
olyan nagyon nehéz...
nem tudtam hogy Emberek
közt titokban állatnak
is érezhetem magam
felvállalni érzéseim
nem engedi agyam-

s messze még a vége
tán' röpke két kis hétre
ülepednek gondolatok
(hogy annyira rossz mégse vagyok)
"jó ez nekem?" -kérdeztem én
magamtól a legelején
munkámat majd jobban végzem?
közben bávatagon nézem
más se különb-

emberek vagyunk erről
mindannyian tudunk
hibát mind követünk el
de van valami jel ami
mutat nekünk helyes utat?
mindannyiunk félve kutat
tudom ezután sem más
fogja megmondani fejem
nyugodtan fogom-e lehajtani

s jött a második alkalom
jót játszottunk? nem tudom
bántjuk egymást? vagy szeretjük?
vagy az egészet feledjük
pár óra múltán?
"segítség" címszó alatt
mért akad torkomon a falat
mit nem tudok lenyelni
fekélyem mért nem fog hegedni?

nem rossz ez így! -gúnyos a báj
mindenkin van faragnivaló háj
mosolygunk és minden rendben
(elvérzünk majd szépen csendben)
szobrot állítunk önmagunknak
bár fáj minden torz mozdulat
nem akarom hogy dolgunkat
műmosollyal tudjuk le
miközben nem tudom hogy
ki vagy te mit gondolsz rólam
míg veled vagyok...lehet
hogy nem is tévedsz nagyot-

s jött a harmadik eset
szenvedtünk egy kis keveset
lelkemben összetört valami
lehet már nem is akarom hallani
hogy mi a jobb: szívem kapuját
kinyitni vagy becsukni
hisz' már nem egy de nem is
száz malomban őrlünk a jó érzés
már rég távol áll tőlünk
kik eddig ott voltak a lelkemben
ó bármilyen kegyetlen
valami okból távolodnak bár
magukban ők sem mulatnak

fáj ez mindenhogyan és
nem tudom tovább hogyan
jó volna csiszolódni de
lehet hogy bennem van a hiba
a rózsaszín szemüveg
soha nem lesz lila
se kék se zöld se fekete
szemünk könnycsepp-gyereke
úgyis hullik világra ha
senki nem ezt kívánta
ha senki sem hívta el őt
(okozhat is fejtörőt)

ahány ember százféle
szívük más más zenéje
sóhajtásuk ritmusa soha
nem lesz egyforma
mindnek megvan hibája
féltve őrzött világa
-megszaggatom ruhámat
rojtossá lett a bánat-

szeretem én mindahány
lett légyen jó vagy trehány
nagy az isten állatkertje
senkinek sem jó a kedve
ha bántva érzi magát
mondhatnátok: -nahát!
ki gondolta volna?-
utolsó szóm mégis:
"mea culpa mea culpa"


(Eger, Berva-völgy, 2003. december 17.)





Hagymaszagú esti mese


Szellőztetek.
Hagymát. Szagot.
Pörköltet főzök
Nyitok ablakot
Lentről hangot hallok
Talán fagott...
S mint egy bűzös bár bajai
-fújd bébi!-
vélem hallani
esti mese brummogó
basszus hangjait
E hangszer dallamait...
Ablakom tárva.
Gyermeklelkem árva
jajai -mossál fogat!-
köpi a maci
s nyálcsurogva
vesznek csapba életem
Ételszagú könnysikolyai.

 

Kép

 

A többi versem ITT található:

nyil-lefele.gif
www.alliteracio.eoldal.hu/cikkek/verseim/

 

 

loading...

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Lénárd József - elszefjordan@t-online.hu

2012.05.16 14:11

Lénárdos haiku

Azt hiszed "messze" ragyognak a csillagok?
A távolságot lelkedben keresd!
Magadból mit adsz, s mennyit, ha ölel karod.

Ahogy szereted az alliterációkat, szeresd meg a kötött formákat is. Modern költői képek virágoznak kezed nyomán.

alliteracio - Re: elszefjordan@t-online.hu

2012.06.01 15:18

Kedves József, mind a jótanácsodat, mind pedig kedves szavaidat örömmel olvastam....

A haikud lenyűgözött, vajon találok még valahol hasonló írásaidat?

Szívesen látlak máskor is,
üdv:
Ági

alliteracio - simon_agi@citromail.hu

2012.06.01 15:15

Kedves Kati, Ernest, és Margitka, nagyon szépen köszönöm látogatásotokat és kedves szavaitokat!
Örömmel látlak benneteket máskor is erre! :)
Üdv:
Ági

Margit - http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=margitanya

2012.04.15 16:46

Kedves Ági!
Szeretnék gratulálni ezekhez a gyönyörű versekhez!! Jó, hogy erre jártam - most már azt is tudom, hogy ez volt az első, de nem az utolsó látogatásom! További sok sikert kivánok sok szeretettel! Margit.

Ernest - Budakeszi

2011.08.27 22:59

Kedves Ági

Először is hadd gratuláljak a verseidhez,közel állnak a lelkemhez ezért is írtam be egy párat a blogomba.Köszönöm látogatásodat az oldalamon,remélem találsz majd léleképitő verseket amit szívesen olvasol.
Üdv.
Ernest

holdlany - holdlany@citromail.hu

2011.08.07 07:53

Szétnéztem kicsit....tetszik amit olvastam.Gratulálok a verseidhez.Üdv.Kati

Juckó - Ide vajon mit kell írni?

2011.03.27 19:53

Szia Ági!
Ha osztódással szaporodnék, talán előbb is jöttem volna.
A lényeg, hogy verseid itt vártak és örömmel olvastam őket.
Te egy nagyon színes és sokoldalú ember vagy, és én örülök, hogy ismerhetlek, ha még csak virtuálisan is.
Szeretettel ölellek. :)

ui: az Életmorzsákban megváltoztattam a linket, már erre az oldalra mutat.

alliteracio - Re: Ide vajon mit kell írni?

2011.04.19 15:06

"Ide vajon mit kell írni?" - hát drága Juckó, én akkorát nevettem! :))) Igen, mert aszongya: Cím. Néhányan valóban beírják a teljes lakcímüket is, természetesen nem erről van szó, szerintem URL címre gondoltak a szerkesztők, vagy webcímre (honlapra, blogra, oldalra), vagy ezek hiányában maximum egy városra. De te remekül megoldottad, brávó! :)))
És nagyon szépen köszönöm a látogatásodat, időközben bekukkantottam az Életmorzsákba is, láttam a javított linket, hálás köszönetem érte!
Tudod, én egyébként pont úgy vagyok, mint te: osztódással kéne szaporodnom.... Vagy egy gyorsabb gépet beszereznem, mert az otthonin igencsak kevés helyre jutok el... Itt a lányoméknál szoktam levizitálni azokat az oldalakat, amiket otthon az én lusta dög gépem be se akar tölteni (inkább sztrájkol és lefagy).
Még egyszer köszönöm kedves szavaidat, puszillak ezerre:
-Ági-

S. Á. - alliteracio

2011.01.05 00:18

Drága Renikém. Hogy mennyire örültem a látogatásodnak, azt szerintem most nagyon jól tudod! :)
Köszönöm, hogy (itt is) megtaláltál, és remélem, nemsokára majd a te honlapodon, a te verseidben gyönyörködhetünk hasonlóképp.
Puszillak, szeretlek!!!!!!!!!!! :)
-Ági-

Főnix - Ági

2011.01.04 19:57

Ági, nagyon szépek a verseid, a neten másutt is találkoztam velük régebben. Illetve csak kettővel, ezeken kívűl. Nagyon jól írsz, imádom a verseidet, és téged főleg! Ölellek!
Reni

S. Á. - alliteracio

2010.12.27 21:06

Kedves Borbála, őszintén köszönöm szavaidat, hálával és örömmel tölt el, hogy ilyen érzéseket váltottak ki benned verseim!
Szeretettel várlak máskor is, üdv:
-Ági-

Borbala Kecskés - fborbala@citromail.hu

2010.12.01 23:08

Szeretettel köszöntelek, kedves Ági!
Boldog vagyok, hogy (bár véletlenül) rátaláltam oldaladra!
Nékem áldás, hogy olvashattam különlegesen egyedi,
szép, mély-érzésű verseidet! Isteni áldás az is, hogy minden gondolatod, mely legyen pozitív, netán negatív, papírra vetheted! S az olvasóban kellemes nyugalmat varázsol, felismervén benne saját énjét, még akkor is, ha mindannyian különbözőek vagyunk...Mert minden objektív dolgot hasonló szubjektivitással reagálunk le, csupán színeiben különbözve...No, de kinek is írom? Aki mindenkitől sokkal jobban tudja, érti, hiszen magas szinten műveli!
Éltedben Isteni áldást kívánok, hogy egészségben és szeretetteljes örömben alkoss sok-sok olvasó lelki
épülésére-szépülésére!

S. Á. - alliteracio

2010.09.01 06:53

Drága Melinda -megkésve bár, de- NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM kedves szavaidat!! Örülök, hogy itt jártál, az "Írópalántákon" én is szívesen időztem a te írásaidnál ám!!! ;)
Szeretettel üdvözöllek és szívesen látlak máskor is:
-Ági-

Meyer Melinda - Gratuláció!

2010.07.15 11:08

Csak gratulálni tudok, kedves Ági, hiszen a verseid egyszerűen fantasztikusak, úgy is mondhatnám, hogy egyszerűek, de fantasztikusak. :D Nagyon jó olvasni, hogy milyen pozitív személyiség vagy, hiszen a verseid is ezt tükrözik. :) Néhány vers olyan dejavu érzést keltett bennem...

*

www.iropalantak.eoldal.hu

S. Á. - alliteracio

2010.05.28 06:02

Mónika drága! Itt is megköszönöm, hogy időt szakítottál rám és verseimre.... :)
Azok a bizonyos "kitörések" már jóformán megtörténtek, ezek az írások többnyire "múltbéli lenyomatok", ám megfogadom tanácsodat a közeljövőben is... Bizony, hagyom, hogy most már "elnyomások" nélkül hadd zúgjon, hadd zengjen! :)
Köszönöm és puszillak szeretettel:
-Ági-

Deák Mónika - coctailshow@freemail.hu

2010.05.27 15:18

Ágikám! Nem egyszerű versek ezek. Ahogy olvasom, folyamatosan van egy olyan érzésem, hogy valami készülne kitörni belőled, de mindig elnyomod.
Ha tényleg így van, engedd ki a vágyaidat, az álmaidat, amíg teheted. Hidd el, érdemes!

S. Á. - alliteracio

2010.04.20 07:00

Kedves Zoltán, köszönöm, hogy te is bekukkantottál, én épp az imént nézelődtem nálad... (lásd alant a hozzászólásomban...:) - - - de hagytam ott is némi nyomot... :)))
*
Örülök, hogy elnyerték tetszésedet a verseim, nos, a linkedet pedig azonnal kiteszem, most minnyá, nanáhogy!:)
Szeretettel üdvözöllek:
-Ági-

S. Á. - alliteracio

2010.04.20 06:55

Drága Kata, végtelenül örülök, hogy itt jártál, és annak különösen, hogy te is vélsz felfedezni "rokonlelkes-hasonszőrűs" vonásokat.... (Én is így voltam veled!! :)))
Köszönöm, hogy te is kitetted a linkemet, egyébként épp most jártam a párodnál is, valami hihetetlen, mennyire magával ragadóak az ő írásai is!!
Nos, időm engedtével igyekszem hamarosan hozzád is visszaleskelődni és örülök én is ennek a "nincsenekvéletlenek" ismeretségnek!:)
Puszi:
-Ági-

secretstar - Kiváló!

2010.04.19 11:04

A verseid nagyon jók, sokatmondóak, többrétegűek az értőknek. Van bennük élet, lélek...

Németi-Vas Katalin - Látogatás...

2010.04.19 08:52

Kedves Ági! Nagyon köszönöm a látogatásodat az oldalamon, és megtisztelő a kedvenc linkjeid között lenni:) Hasonlóan jártam, mint te sokszínűséged, kreativításod lenyűgözött... Igen sok rokonvonást fezedk fel kettőnk között, már ami a világ megközelítési módját illeti, de mivel ez általában összefügg az ember sorsával is, nem lennék meglepve, ha ott is találnék rokonvonásokat:) Verseidben megragadott, hogy és ahogy kihasználod a nyelv adta lehetőségeket. Csodálatos a magyarnyelv, és úgy vélem te is közülünk való vagy, akik nem hajlandóak felvenni a "trendi" szokásokat, és érthetetlen és értelmetlen zagyvasággá degradálva édesanyanyelvünket. Úgy gondolom Te is az őrzők táborába tartozol, akik mindent megtesznek a nyelv helyességének, szépségének átörökítéséért.
Örülök, hogy a nem létező véletlennek köszönhetően egymásra találtunk, és én is visszatérő, vagy inkább hazatérő lélek leszek nálad:)
Ha nem bánod kiteszem az oldalamon én is a linkedet:) Hadd találjanak rád minél többen, mert alkotásaid kincset érnek. Nálad időzni felüdülés, pedig még alig láttam valamit:)
Ölellek szeretettel Kata